Öregapátok jelentkezik megint Moszkvából. Itt az ideje, hogy valamilyen formában közkincsé tegyem az elmúlt másfél hónap tapasztalatait, mivel 2 nap és otthon vagyok. Elsősorban az orosz nyelv tanulása volt a cél. Úgyérzem sokat sikerült megtanulni, na mondjuk ennek csak a 60% át az órákon, ott ugye a tömény nyelvtan ment meg a feladatok, attól még senki nem tud nyelvet beszélni. A 40% az a kocsmázás meg a félorosz, esetleg orosz szerzetekkel való beszélgetés illetve beszélni próbálás. Nem egy perfekt oroszt beszélek, de leglább már kurvának nem adnak el a metróban. Az angol nyelvtudás is visszajött hálistennek, mivel a többség angolul nyomja az a közvetítő nyelv, mert török kínai koreai annyira nem közkedvelt, maximum szótárszinten található meg. Magyart meg bármiből is egyszerűen lehetetlen volt beszerzni.
Utolsó a post innen Moszkvából, de a blognak lesz folytatása csak nem olyan rendszeresen mint innen. Aztán ha minden jól megy akkor szeptembertől meg Almatiból fogom veletek megosztani a történéseket. Ha valakinek nem lenne annyi agya, hogy kitalálja hol is van az akkor segítek mielőtt hülyén hal meg. Kazakhszán volt fővárosa Almati. 2009 et írunk fordul a kocka, snassz a mondat már: "Voltál már nyugaton?" Ja voltam, annyi volt, kinek mi, de a keleti blokk sokkal szebb, de otthon ugye a retardált fasszopók alapjáraton néznek le mindent amit nem ismernek. Remélem holnap is jól el lesz baszva a legnagyobb nemzeti ünnepünk. De megszoktuk. És ez a baj hogy megszoktuk, lennék most óvodás azt festegetném a kis zászlókat meg rajzolnám a Petőfit zsírkrétával mert kb olyan idősen az embert nem bassza el a politika azt érzi, hogy ez fontos meg büszke arra, hogy magyar. Nem arra büszke hogy mekkora kibaszott nagy magyar és bömböl a Kárpáta meg veri a mellét, mint egyesek Gödöllőn, nade sebaj.
Egyszer még biztosan visszajövök Moszkvába, utána meg Szentpétervárra mert sajnos az nem fért most bele. Hiába rühellem a múzeumokat de az Ermitázst egyszer látni kell. Meg akárki akármit mond látnom kell egyszer Szibériát. Lehet, hogy hideg van, no de fel lehet öltözni.
Tegnap elhangzott, hogy említsem meg az embereket név szerint akikkel együtt vagyok, hadnetegyem meg, szarul jönne ki mert ha valaki végigkövette az írásokat azt ismer valamennyire az talál dolgokat elrejtve. Szal bocs csajok, srácok az anonnimitás homályába vesztek!:) Este lesz mégegy post, vendégírónktól azt is érdemes lesz megnézni. Addig meg irány a késbodáló azt gyorsan beverni pár gömbkólát arcba. Viszlát Moszkva viszlát Lengyelország!;) Igaz a mondás: "lengyel-magyar két jóbarát"